9 Covid memory – rossi

Az ezredforduló körül meglátogattam Patyi Árpád remek reklámfotós barátomat. Cípőket fényképezett nagy odaadással. Eladdig nem foglalkoztam a divattal, de ezek a surranók megfogták a lelkemet. Látszott rajtuk a minőség, amit Árpi érzékeny naplemente suroló fényei az egekbe emeltek. Ha jól emlékszem kézzel varott, ” Vass ” márkájú tiszta mappabőr csudás félcipők voltak.

Egy évtizeddel később a híres 100 Tagú Cigányzenekar kért föl grafikai tervezésre. Több koncertjükre eljutva csodáltam öltözködésüket, legfőképp csukáikat, melyek a múlt század elei amerikai jazzkorszakot idézték föl bennem. 

Nemrég olvastam egy hírt, miszerint elhunyt a covid fertőzésben a  »cipőkirály«, sergo rossi. Utána nézve elképedve lapoztam végig a dizájnjait. Ja, és Ő találta ki a hernyó talpú cipőtalpat. Lent balra látszik egy eredeti modellje, mellette pedig az  átvett stílusú új bakancsom levált sarokkal, pedig ez sem kínai gyártmány. Ilyen ez. A zseniket nem könnyű lekoppintani. Megidézni viszont kötelező. In memoriam mio sergo rossi!

8 Covid Memory-Luca Targetti

Luca Targetti, a milánói Scala casting igazgatója a hírek szerint január 14-én koronavírus fertőzésben hunyt el. Nem sokan tudják, de milyen kísérteties, hogy 1900-ban ugyan ezen a napon mutatták be anno Puccini Tosca-ját. Ezt az operát gimnáziumba járásom idejéből ismerem, mert Töreky Árpád osztálytársam sok nagyszünetben előadta Váradi Ilonka társunknak a “Ah, azok a szemek…” áriáját. Kár hogy nem másik padtársam Somogyi Júliához intézte monológját, mert ő még vissza is válaszolt volna gyönyörű szép hangján. (Ő is operaénekes lett). De hát ilyen a sors. Tragikus, mint a Puccininél a festő és énekesnő szerelme. 

Hadd idézzem be az eredeti kettős jelenetet a milánói Scala-ból. (Tosca: Anna Netrebko, Mario: Francesco Meli). Tessék meghallgatni. Hat perc az egész.https://www.youtube.com/watch?v=uWH9r4MarDk